Mármint a Fazola Fesztiválon, vagyis az Észak-Kelet Magyarországi Ipartörténet Ápolásáért Alapítvány hagyományos kétnapos rendezvényének leglátványosabb programján, amit megszokott módon most is egy szeptemberi szombaton tartottak az Őskohónál. Az is bevett dolog, hogy az eseményen az Észak-Keleti Átjáró Egyesület is képviselteti magát, minimum egy standdal (a helytörténeti kiadványokat kínálva az érdeklőknek), de idén például kamabemutatóra is szólt a meghívás (amit ugyan teljes egészében elmosott a délutáni eső), illetve az egyesület coninos tagjai kihasználták az alkalmat a dokumentumfilm folytatására.
Az említett alapítvány munkatársai, ugyebár, aktív szereplői a készülő filmnek, őmiattuk is stílszerű helyszín és háttér Újmassa, de itt tudtuk kamera elé állítani több megcélzott interjúalanyunkat is, nem mellesleg sikerült filmre venni, ahogy a Perecesi Bányász Fúvószenekar tagjai – szintén a feldolgozandó sztori részei – megérkeznek a fellépésük színterére, méghozzá a kisvonattal.
A meginterjúvoltak sora végül is így festett: Tatár György, egykori labdarúgó (a Diósgyőr hetvenes évek végi „Aranycsapatának” sztárja), ő a vasgyárbeli gyermekkoráról és az ott játszott kamáról mesélt; aztán a Hámorban működő Kohászati Múzeum igazgatója, Harcsik Béla. Aztán két zenekari tag: az idősebbek közül Kalafusz Viktor, nem mellékesen az utolsó azon zenészek közül, akik bányászként dolgoztak Perecesen/Lyukóban, illetve a fiatalok képviseletében Bereznay András, aki arról mesélt a dokumentálás kedvéért, hogy az ő nemzedékében hogyan öröklődik tovább a helyi bányászhagyományok emléke, értéke, ereje.
A dokumentumfilmet rendező Szilágyi Levente volt a fenti alkalmaknál az operatőr, munkáját afféle second unitként Plopp Péter segítette.
