Study tour a műfaja annak a vállalkozásnak, amely október 21-22-én zajlott a projekt szlovákiai otthonában. Amiként még nyáron ottani diákok csoportja kirándult Miskolcra, hogy egy helyi kalandtúrán vegyen részt, most a borsodi megyeszékhelyről utaztak oda fiatalok és még fiatalabbak. A Waldorf iskolások és a kalandra vállalkozó felnőtt társaik a rozsnyói kultúrtörténeti nyomozás keretében ezen az őszi vasárnapon a „bányaszellem” nyomában jártak.
Mint ismeretes, a Conin projekt egyik fontos eredménye az úgynevezett kalandtúra módszertanának kidolgozása volt az elmúlt hónapokban, amely különféle miskolci belvárosi helyszínekkel, útvonalakkal nyomozós-rejtélyes városi sétára invitálja az érdeklődőket – amolyan szabadulószoba a szabadban, vagyis az utcán. Az egyik verziót nyár elején próbálhattuk ki a társtelepülés gimnáziumából érkezett vendégekkel is, egyszerűsített (és szlovák nyelvre fordított) változatban. Most nehezebb dolga volt a kalandtúra-fejlesztő csapatnak: ha csak egyetlen alkalomra is, de Rozsnyóra kellett valami hasonlót kidolgozni. A visszajelzések szerint sikerült.
A sztori azzal indult, hogy a vasárnap délelőtt a városba érkező magyar csoport kora délután ellátogatott a Bányászati Múzeumba, ahol terv szerint kipróbálhatja az udvaron üzemelő egykori bányavonatot. A kisvasút ugyan csak mintegy 20 métert tehet meg a kerítésig, de ezúttal nem indult: kiderült, hogy „hiányzik a slusszkulcs” – és csak a helyi bányászkultúrában permonyiknak nevezett bányamanó vagy -szellem közreműködésével lehet megtalálni. Hogyan, merre keressük? – ez volt a kalandtúra kihívása. A feladat megoldása mintegy két órát vett igénybe, s ez alatt a csapat bejárta a rozsnyói belvárost, annak több jellegzetes pontját, utcáját, épületét, patakpartját. Hogy visszatérve a múzeumudvarra az addig összegyűjtött nyomok révén, megoldott rejtvények segítségével ráleljen a (jelképes) kulcsra, s elindulhasson a pár másodpercnyi, de mégis izgalmas vasutazás.
Ezt az akciót a hagyományos jellegű múzeumlátogatás követte (beleértve a tanbányát, illetve az épp a közelmúltban megújult ipartörténeti tárlatot), majd másnap kamabajnokság a sportcsarnokban – a már nyáron megismert rozsnyói gimnazisták csapatának győzelmével ebben az amúgy jellegzetesen miskolci sportban; a miskolci gárdák a mundér becsületét a második és harmadik hely begyűjtésével védték meg -, autós kirándulás a közeli Csucsomba, ahol a híres Metercia, pontosabban annak kvázi valós helyszíne látható. (Maga a festmény egy ideje a rozsnyói római katolikus templomban megtekinthető.) Mindezekről az alábbi néhány fotóval adunk képet.
Az egyik legérdekesebb feladat, egyszersmind kulturális akció az volt, amikor egy (két) coninos papírhajót engedtünk le a Drázus patakon, annak reményében, hogy a Sajóba kerülve a picike csónakocska akár egész Miskolcig is eljuthat…
A csucsomi polgármester, Szőllős Sándor barátságosan fogadta a magyar csapatot és készségesen bemutatta a különleges ipartörténeti helyszínt
A dombtetőn, a középkori bányatechnikát megidéző lójárgány fedélzetén
Irhatjuk így nyugodtan: „a világtörténelem első külföldi kamabajnokságán” a miskolci Zöld Meteor/Észak-Keleti Átjáró Egyesület és a Rozsnyói OZ Medza, vagyis a Conin projekt gazdáinak alkalmi közös csapata is pályára lépett