Oldal kiválasztása

Bár a hivatalos projektkezdés előtt már megejtettünk egy-egy találkozót, előbb Rozsnyón, majd Miskolcon, az első hivatalos műhelymunka szeptemberben következett Miskolcon, amikor is a  perecesi Közösségi Házba invitáltuk a szlovák vendégeinket.

A projektfeladatok és aktuális ügyek ismertetése mellett ezúttal hivatalosan is megismerkedett egy régi és egy új partnerszervezet egymással: a Bányász Kulturális Egyesület és az OZ Medza.

Ebéd után egy kisebb túrát tettünk az, úgymond, Történelmi Pereces néhány fontos helyszínét bejárva: az egykori bányaigazgatósági épületet, a szabadtéri színpadot és környékét, a Vilma forrást, a volt bányatelep több jellegzetes utcáját, és a néhai bányászképző szakközépiskolát jártuk végig; utóbbiba bejutni ritka és érdekes élmény volt.

Különös párhuzamot tudunk vonni az előzőleg már nemhivatalos látogatás alkalmával megtekintett rozsnyói bányatelep – ott is magára maradt a kolónia az ipar leépülése, az üzem(ek) bezárása után – és a miskolci-perecesi képe között. Sok tekintetben hasonlóak, sokban eltérőek; a településrész volumene, kiépítettsége és ellátottsága terén (ami ma már jobbára funkciótlan, üresen álló középületek sorában mutatkozik meg) mindenképp a borsodi helyszín van előnyben. Avagy hátrányban…