Régi vasgyár galéria

A vasgyári kolónia az alapítástól egészen az II. világháború utáni évekig nem csak névlegesen, de városszerkezetileg és társadalmilag is élesen elkülönült Diósgyőrtől és Miskolctól. Sőt, hosszú ideig mint egy kirándulóhely funkcionált, a korabeli (főleg helyi) turizmus egyik célpontja: a jövő, a modern kor megtestesítőjeként.

„A diósgyőri uj vasgyár, mióta az villanyfénnyel van világítva, gyakran látogatják meg az érdeklődők és az idegenek. A múlt hét egyik napján városunk polgármesterével és a városi főmérnökkel mi is megtekinthettük azt, s mondhatjuk egészen el vagyunk ragadtatva…” (Borsod Miskolczi Értesítő, 1882. január 25.)

A Pallas Nagy Lexikona 1900-ban így írt: „Az Osztrák-Magyar Monarchiában létező összes munkástelepek közt a D.-i vas- és acél-gyár munkástelepei tekintendők a legmintaszerűbbeknek.”

Egy 1913-as újságcikk szerint „legnagyobb büszkesége Miskolcnak és Borsodmegyének a diósgyőri vas- és acélgyár, mely az egyedüli része Magyarországnak, hol igazi amerikai gyorsasággal, úgyszólván a szemünk láttára nő és fejlődik minden hatalmassá. Utcái száz évvel előzték meg rendezettség és tisztaság tekintetében Miskolc utcáit, úgy, hogy minden miskolci ember irigységgel vegyes reményekkel gondol arra: mikor lesznek Miskolc utcái ilyen rendezettek”. A kolóniáról rajzokkal illusztrált cikk jelent meg a bécsi Allgemeine Bauzeitungban és a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében.